Odin és Freya

Szép napot minden kedves Bea-kutyásnak!
Úgy döntöttem elmesélem, hogy hogyan is lettünk  gazdája az első Bea-kutyánknak.

Nos a történet 2 és fél éve kezdődött…..Van egy 15 éves Golden retrieverünk akit Kirának hívnak….Szegényke már nagyon lassan és darabosan mozog, mert már nem mai gyerek, de ő is a mi gyerekünk. Szóval lett egy merész gondolatom, hogy ha netán meghal, akkor ne maradjunk kutyus nélkül, mert mindig is volt kutyánk…na mondom oké, aranyos a golden meg okos is, meg szép is, de hát még akkor is ritkán harap ha eszik, úgyhogy akkor legyen valami családcentrikus, de mégis őrző-védő jellemű kutya a háznál…

A nagy testű ázsiai…kaukázusi kilőve mert úgy halottam öntörvényűek, egy gazdások, mi meg sokan lakunk a házban…na mi legyen akkor?…..

Addig-addig gondolkodtunk a feleségemmel és a lányommal, hogy akkor legyen Németjuci. Na de nekünk még nem volt németjuhászunk….jöttek a gondolatok: lesz-e elég időm, türelmem, na és a legfontosabb: hogy minden családtagot elfogadjon egyformán…….na mondom oké legyen…Na de milyen legyen???….Legyen szép hosszú szőrű, hogy lehessen őt fésülgetni…oké…de milyen színű legyen??? Vörösös vagy fekete?? Mert ugye a többi színkombinációról még nem is halottam…..Ne és honnan????? Senkit nem
ismerek, akinek lenne kölyök..Na mondom, felcsapom az internetet…beírtam a Google-ba és kidobott egy csomót…….Na basszus, most akkor ki, az akiben megbízhatok, mert ugye a kutya az egy életre szól, nem plüss állat, amikor megtaláltam az Adlershügelische Wache kennel honlapját…

Felhívtam egy délelőtt és bemutatkozott Kun Beatrix. Mondtam neki, hogy szeretnék egy Ónémetjuhász kiskutyát, mert már öregeskedik a miénk…Erre válaszolta Bea, hogy épp nemsokára születik egy alom. Nagyon megörültem, s mondtam is neki, hogy akkor szeretnék egyet belőlük…

Rácsodálkoztam, amikor Bea megkérdezte, hogy jó, de milyet?? Mondom hát hogy-hogy milyet? Hát német juhászt!  Mire Bea: na oké, de milyen színűt? Fehéret? Kéket? Vöröset? Ezüstöt, Feketét? … Hát mondom neki ne haragudjon, de lehet, hogy rossz számot hívtam, mert nem értem, hogy milyen fehérről vagy kékről vagy ezüstről beszél nekem, mert  én olyanokról nem is halottam! Mondja: van fehér is, kék is, vörös is, ezüst is, nézzem meg a fotókat a weboldalon… Mondom neki, várjon, felhívom a feleségemet, mert egyből bezsongtam a színek hallatára..

Felhívom a páromat, s mondom neki: beszéltem egy tenyésztővel, aki ilyen kék, fehér, ezüst meg ilyen képtelen színű németjuhászokról mesélt…mire a párom:  Na ne már, hát hol láttam ezt?  Olyanról még nem is halott ő sem, hogy fehér Németjuhász …..Hát, mondom, de pedig nézd meg a  kennel honlapját, ott ugrik a magasba éppen egy fehér németjuhász…Meg is nézte, s eldöntöttük, hogy na, ide el kell menni megnézni!

Felhívtam ismét Beát, hogy szeretnék elmenni és megnézni, hogy milyen kutyusok vannak…mondja nekem Bea hogy ok menjünk, de akkor hozzuk össze úgy, hogy láthassunk egy gyönyörű kifejlett fehér Németjuhászt akit Rúfusznak hívnak. Megbeszéltük az időpontot, beültem a párommal a kicsi kocsinkba és elindultunk Ceglédre a kutyaparadicsomba. Ugye ezt mi még akkor nem tudtuk…..Odaértünk Beához, és talán Molnár Eszter Évával együtt érkeztünk vagy talán ő picit később jött, de amint megláttuk a gyönyörű Rúfuszt kiugrani a csomagtérből, a feleségem egyből felkiáltott, hogy én bizony egy olyan fehér farkast szeretnék!!!!..És első látásra szerelem lett a különlegesség, s így lettünk a gyönyörű Odinnak büszke gazdái.
És azóta egy még különlegesebb gyönyörűséggel bővültünk,Freyával a farkasmaszkos kislánnyal, aki imádja a dryvit hálót letépni a falról és imád geotextilt kikaparni és széttépni a 10 cm mészkő murva alatt ,de persze ilyenek a szőrös gyerekek:) Remélem, egyszer neki is benő a feje lágya ,de persze így szeretjük, ahogy vannak! Úgyhogy teljes a család és minden nap hatalmas élményekkel gazdagodom: nagyon csodálom az intelligenciájukat, a hihetetlen önzetlen szeretetet, és nem utolsó sorban a szófogadó készségüket….az életem egyik legjobb döntése volt hogy gazdái lehettünk ennek a két gyönyörű és intelligens Bea-kutyának! Köszönjük szépen a bizalmat, s a sok segítséget Beatrix Kun…

Életképek:

… nálunk a történések mindennaposak..néha sokat és néha sokkot kapok a gyerekektől..és ugye mivel számomra a piramis legteteje Beatrix Kun, így neki nagyon sokat mesélek a történésekről, a mindennapjainkról…a hibákról, a tapasztalatokról, és van, hogy ő is sokkot kap a kisebb szőrös dackorszakos imádnivaló kis hülye-gyerek Freyától..ami néha már túl lő a vicc határon de nyugtatom magamat, hogy ők csak őszintén szerető félig ösztönlények, ők csak örömet akarnak okozni, hogy ne unatkozzunk a ház körül és véletlenül se üljünk be tévézni, mert bemacskásodik a gerincünk .Inkább dolgozzunk serényen a ház körül és tömködjük be a széttépett, kiásott, megmunkált dolgokat..mert ők nemcsak a lelkünkkel, hanem a fizikai állóképességünkkel is törődnekAz egyik szemem sír, a másik nevet, néha meg legszívesebben szőnyeget csinálnék Freya kisasszonyból.De amúgy imádom őket

Minden  etetésüket végignézem, és fantasztikus élményben van részem minden alkalommal…Ők őszintén szeretik egymást és hihetetlenül toleránsak egymással szemben..láttam már az étel féltését című sorozat részét, láttam már a Don Juan-os mindent megadok, csak légy az enyém részét, és láttam az adj már kicsit belőle asszony, mert az enyémet már megettem te meg olyan lassan eszel, hogy nem igaz, én meg besegítenék, mert tudod, te vagy a feleségem és ha éhes vagyok adnod kell egy részt, mert éhes maradok…de az asszony mindig győz és a szegény hoppon maradt ura meg csak nézi árgus szemekkel hogy mind befalja ami az ő táljában van…Fantasztikus élmény minden etetés

K. Sándor