Milyen elvárásaid vannak a gazdákkal kapcsolatosan?

Kérdés: Akiknek Bea-kutyája van, mindenki tudja, hogy Neked szükséged van arra, hogy mielőtt bárkinek is odaadsz egy kiskutyát, megismerd azt, hogy hova kerül.

Bea: Igen, ha valaki ilyen kutyát akar nehogy azt gondolja, hogy elvisz egyet és kész, a gazdákkal kapcsolatosan nagyon nagy elvárásaim vannak:) A legfontosabb alapelvárásom, hogy lehetőleg minél jobban hasonlítsanak rám elveikben:)

Kérdés: Azért ezt nem olyan egyszerű megtudni, hogy kinek milyen elvei vannak. Te hogy csinálod?

Bea: Nyilván, először csak telefonon beszélgetek a leendő gazdikkal, igyekszem minél jobban megismerni őket, az elveiket, a körülményeiket, a céljaikat, hogy egyáltalán miért szeretnének kutyát. Ez azért fontos, mert sok embernek nem való Bea – kutya: akik sport célra keresnek kutyát hobby szinten, akik kimondottan csak egy udvari házőrzőt keresnek, azoknak se. Szóval ha valaki nem családi kutyát keres,  hanem csak egy udvari díszpintyet, aki jelez, az ne innen vigyen kutyát. Attól ezek a kutyák sokkal igényesebbek az emberi kapcsolatra, kell a közelség nekik. Egyszóval azt próbálom letapogatni, hogy mennyire alkalmas a gazda egy ilyen kapcsolatra. S még egy nagyon lényeges dolog azért van itt: nemcsak egy embernek kell akarnia a kutyát, hanem az egész családnak!

Kérdés: Azért ez egy telefonbeszélgetésből nem igazán derül ki.

Bea: Persze, de sokmindent meg lehet már akkor tudni. A második mindenképp a személyes találkozás: amikor a leendő gazdik eljönnek úgymond „kutya-nézőbe”, akkor már sokkal könnyebb dolgom van: régen még elkövettem néha azt a hibát, hogy nem figyeltem a Falkára, hogy hogy reagálnak egy-egy emberre, ma már ezt nem fordulhat elő.

Kérdés: Nem mondod, hogy a Falka választ gazdát?

Bea: Nem kimondottan, de igen, ma már hallgatok rájuk, s vannak emberek, akiknek nem adok Bea-kutyát. Megtanultam az évek alatt tőlük, hogy mire figyeljek, milyen embereket ne engedjek Bea-kutya közelébe. Hidd el, csak figyelni kell rájuk, s meghallod, amit mondanak. Jeleznek, ha valaki nem jó ember, vagy valami gond van vele.

Kérdés: Akkor végülis nemcsak egyedül „választasz gazdát”?

Bea: Nyilván ez nem ilyen egyszerű. Néhány beszélgetésből már kiderül, hogy az adott ember mire vágyik, s ha kirakati kutyát, vagy udvarra kidobott puszta házőrzőt keres, hidd el, nem lenne elégedett, s a hozzá kerülő kutya sem: nem szeretnék egymást igazán, s mindig csak problémájuk lenne egymással. De igen, fontos és nagyon számít, hogy a kutyáim mit gondolnak a leendő gazdiról.

Kérdés: Azt mondtad, hogy amellett, hogy alkalmas-e egyáltalán Bea-kutyához egy gazda, mint ember, vannak elvekkel kapcsolatosan is elvárásaid.

Bea: Igen, lehetőleg minél inkább az enyémhez hasonló elveket valljanak!  Fontos, hogy ne terrorizálják a kutyát, ne csináljanak belőle bábot, hanem minél inkább engedjék az egyéniségüket megnyilatkozni. Nyilván, ha kapcsolatban maradunk, akkor ehhez tőlem minden segítséget megkapnak: minél szorosabb a kapcsolat, minél többet jár a gazda ide vissza a kutyájával, annál könnyebb dolga lesz otthon szorosabbá tenni a kapcsolatot: itt minden segítséget megkap hozzá. Nekem is rendkívül fontos, hogy jó helye legyen a „gyerekeimnek”, szerető közegben legyenek, mint itt, foglalkozzanak velük, s ne hanyagolják el őket.

Kérdés: Milyen instrukciókat adsz a gazdáknak, hogy mit tegyenek, ha elvitték a kiskutyákat, vagy növendékeket?

Bea: Természetesen az alapellátás legyen a maximum, ami a jólétet biztosítja: megfelelő legyen az élelmezés (minőségben és mennyiségben egyaránt, ne legyenek se túl- se alultápláltak, mindkettő rendkívül fontos), s alkalomadtán a szükséges orvosi ellátást kapják meg. Ez a minimum. Emellett minél többet foglalkozzanak velük, hogy agyukat tágítsák, meg hogy a temperamentumukat is le tudják vezetni: nagy szabadság, sok kirándulás, együttlét a családdal, ezek mind nagyon fontosak a számukra.

A kutyáim érzékeny, nagyon lelkis kutyák, szükségük van a lelki kapcsolatra a gazdával, a családdal, mert ha nem kapják meg, akkor akár szó szerint bele is betegedhetnek  ebbe.

Nézd meg itt a kutyákat: bár sokan vannak, de boldogok. Ezért is mondom mindenkinek, aki kutyát visz tőlem: ha elmegy otthonról, ha nyaralni mennek, inkább hozzák ide hozzám a kutyáikat, hogy ők is nyaralhassanak: itt foglalkoznak velük, szeretik őket, játszhatnak, úszhatnak kedvükre, ismerkedhetnek a Falkatársaikkal, s legalább ők is ugyanúgy nyaralhatnak, mint a gazdáik. Csak nézd meg az itt nyaraló kutyák képeit: boldogok itt is, pedig ha egy jó gazda elmegy, s otthagyja a kutyáját valahol, akkor azt általában megsínyli a kutya. Itt viszont visszakerülve eredeti családjába jobban érzi magát, mint valahol bezárva egy kennelbe.

Ők nem sima kutyák, családtagok. S így is kell bánni velük…

Folyt. köv.