Lili és Tappancs története

Hosszú történet lesz, de talán elolvassátok.

Első kutyusunk egy kuvasz volt, nászajándékba kaptuk 1989-ben. 33 m2-en laktunk egy panelban. Ő volt Borzi, akit az a férjem szülei kaptak meg végül, hiszen ők kertes házban laktak.

1996. augusztusában a pici lányunk (6 éves) egy kedves ismerősünknél segédkezett egy gyönyörű újfunlandi szülésekor, így kaptunk egy akkor született jövevényt, egy fiú kutyust. Ő lett Pongó. Ekkor már kétlaki életet éltünk, aztán a kutyus is, hiszen télen férjem nagyszüleinél lakott kertes házban, tavasztól őszig, pedig a nyaralónkban élt, mivel nyáron itt zajlott életünk.

A nyaralót ebben a faluban végül felváltotta egy családi ház, az építkezés alatt a kutyus is átköltözött, Ő lett a birtok őrzője. A szomszéd kislány (Bobtail) szerelmes lett a mi Pongónkba, a szerelemnek több gyümölcse lett. Közülük a legszebb kisfiú lett a mienk, akit Macinak neveztünk el. Most tartunk 2004-ben.

Sajnos 11 évesen Pongót el kellet altatni (2007 tavasza), így a fiúcskának (Maci) társ kellett, és még nyár elején kaptam a férjemtől egy bernáthegyit. Ő volt Samu.

Kettecskén nagyon jól töltötték napjaikat, de sajnos Maci kutya 2017 tavaszán békésen elszenderedett és Samu nagyon szomorú lett. Nem akart enni, inni, bánatos „manó” volt. Keresni kezdtünk neki egy társat, a férjem kérésére németjuhászt. Talált egyet, akiért mikor 2017 október 23-i hétvégén elindultunk egy „nyaralásból” -útközben kiderült feleslegesen-, mert eladták.

Elkeseredtünk, menet közben keresgélni kezdtem a neten és találtam egy gyönyörű kan kutyust, aki egy „ennivaló” óriásnak tűnt. Férjem telefonált, hogy tuti ilyen a kutyus, Bea válaszolt igen. Mondtuk, kb. egy óra múlva otthon vagyunk, majd mennénk a kutyusért, de ugye tuti meglesz. Ígéretet kaptunk, hogy a kutyus meglesz, otthon kipakoltunk, majd izgalommal tele indultunk Ceglédre (kb. 220 km).

Odaérve a kicsike megfésülve, csinosan várt minket, rögtön a szívünkbe lopta magát. Gondoltam lesz boldogság otthon, hiszen Samu nem lesz már egyedül. De a férjem is gondolt valamit, mégpedig azt, ha a Bea tud egy másik alomból egy tüneményes lány kutyust adni nekünk azt is elvisszük, hiszen Samu is nagyon öreg. Így lett a kicsi fiú mellé egy öntörvényű rafinált nő is a családban. Ő Lili. Otthon először nem volt olyan öröm, mint gondoltuk, de másnaptól az öreg Samu imádni kezdte a piciket, apjuk helyett anyjukként terelgette őket és lett még az életében 3 hét boldogság. Sajnos 3 hét múlva Samu az egyik reggel, miután körbenyalta a kicsiket, elaludt a kezeim között.

Jelenleg van két gyönyörű Bea kutyánk, akik azért nagyon kiváltságos helyzetben vannak. Férjem elrontotta őket, hiszen bejöhetnek a házba, ami eddig egyetlen kutyusunknak sem volt megengedett.

Reggel együtt kávézunk, ez egy szertartás, amit nem lehet sosem kihagyni, ha hazaérünk bejönnek, elfekszenek a helyükön, a lényeg benn lehessenek, vagy ott, ahol mi vagyunk.

Lili egy igazi nő, Tappancsot az orránál fogva vezeti, mindig eléri nála, amit akar.

Két éve megszületett az unokám, eleinte inkább Tappancs volt, aki foglalkozott vele, de ahogy nő, úgy Lili is egyre jobban feltalálja magát a társaságában, egyre többet játszanak. Imádnak együtt labdázni. Figyelik unokám minden lépését, igaz néha sok a gyermekből, akkor menekülőre fogják. Tulajdonképpen imádják egymást.

Röviden ennyi a történetünk, de minden nap egy csoda, mert azért mindig történik valami.

H. Edina