Liána és a víz

Nem is olyan régen lent voltunk Beánál egy páran, természetesen vittük a saját kutyáinkat is, hogy míg mi segédkezünk a lenti munkákban, ők hadd szocializálódjanak a falkában.

Bea módszeresen és tudatosan engedi ki a kutyákat: az egymással kompatibilisek lehetnek kint egyszerre –  fene se tudja, honnan veszi, hogy ebből a sok kutyából épp ki az, aki nem tépi szét a mieinket:))) Viccet félretéve ott létünk alatt egyszer csak gondolt egyet, s a sok fiatal mellé kiengedte a kutyám nagymamáját, Liánát.

Liána a fiatalokat meghazudtoló módon futott a fadarab után, majd mind közül ő volt az egyedül, aki akkor fogta, s bevetette magát a tóba, s hozta ki a fadarabot – nagy örömünkre, mert amit közben Bea mesélt, kicsit megnyugtató is volt a számunkra. Mielőtt azonban elmesélném a történetét, itt megnézhetitek, hogy hogy úszik kifelé Liána – aki már elmúlt 9 éves.

Amikor Liána beugrott a vízbe, azért rendesen irigykedtünk is, sajnálkoztunk is: Izabella ugyanis nem hajlandó magától bemenni még a kis vízbe se, mi több, ha az úton van egy akármilyen pocsolya, még azt is úrinősen kikerüli.

Bea azonban megnyugtatott, elmondta, hogy a nagymamája, Liána hogyan tanult meg úszni.

Mint kiderült: Liána ugyanolyan volt, mint Izabella: nem igazán preferálta a vizet. Elvolt vele, nem félt, vagy ilyenek, csak egyszerűen nem ment bele a tóba, sosem tanult meg úszni.

Bea módszeresen engedi ki a kutyákat, s tette ezt régebben is, s többször volt lent Liána a kölykeivel is, akik közül Dárius például kiváló úszó volt – olyannyira, hogy volt, hogy Beát is ő húzta ki a tóból. Szóval Bea elmondása szerint Liána láthatóan kellemetlenül érezte magát, mindahányszor a tóparton voltak, hisz az apport-fa folyamatosan a vízben landolt, a gyermekei gyönyörűen ugráltak be a tóba érte, s egymással versenyt úszva szerezték meg azt, s jöttek kifelé az arra kijelölt helyen. Csak Liána nem. Ő nem tudott úszni. Látszott rajta, hogy szomorú emiatt, bántja is, főleg azonban a büszkeségét piszkálta. Viszont azt a megaláztatást nem viselte volna el, hogy elismerje mindőjük – főleg gyerekei – előtt, hogy ő bizony nem tud úszni.

Történt egy alkalommal, hogy mikor Bea elindult, hogy bezárja a Falkát, Liána hátra maradt a tóparton, s várta, hogy eltűnjenek szem elől a többiek. Bea észlelte a lemaradási szándékát, de nagyon kíváncsi volt, hogy miben töri a fejét az öreglány (akkor még azért nem volt annyira öreg, mint most), ezért bezárta a többieket, s oldalról észrevétlenül figyelte Liánát, aki szép lassan elkezdett barátkozni a vízzel.

Körülnézett, majd óvatosan leereszkedett a parton, s először csak megmártózott, majd belefeküdt a vízbe, tudjátok, ahogy Fenrír szokta, ismét ki. Néhányszor ezt eljátszotta, majd egyre beljebb merészkedett, mígnem már csak úgy tudott kijutni, hogy kalimpálnia kellett a lábaival. Nyilván, szokatlan volt neki a helyzet, de ki kellett jönnie: az elején azonban csak az első két lábát használta. Érdekes volt a helyzet Bea számára, hisz még sosem látott felnőtt kutyát magától, „dugeszban” úszni tanulni.

Mivel kíváncsi volt a végére és a motivációra, Bea igyekezett alkalmat találni arra, hogy minél többet legyenek a tónál, de míg a Falka ott tartózkodott, Liána felemelt fejjel semmit nem tett, csak nézte, hogy úsznak a többiek. Majd minden egyes alkalommal, amikor egyedül maradt a parton, egyre bátrabban, s egyre beljebb menve módszeresen és lassan megtanult úszni: először csak az első lábait használta, majd megfigyelve a többieket később már mind a néggyel úszott. Egészen addig gyakorolt, mígnem jobb úszóvá vált gyermekeinél (persze, nem mindnél), s onnantól kezdve ő volt az első, aki beugrott a fáért, s leggyakrabban ő is volt az, aki kihozta.

Érdekes: annyira bántotta, hogy a kölykei tudnak úszni, ő meg nem, s ezt annyira szégyellte, hogy egyedül, dugeszban, mondhatni autodidakta módon és tudatosan tanult meg úszni, hogy megőrizhessen fölényét a többiekkel szemben… s ezért hajlandó volt fáradhatatlanul gyakorolni nap, mint nap.

Megdöbbentő, hogy ilyen büszkeség, ekkora kitartás, s ilyen versenyszellem is legyen egy kutyában…persze, Liána nem akármilyen kutya, ezt mind tudjuk: egy erős jellemű, határozott elképzelésekkel rendelkező, önmagát a többiek elé soroló, büszke Bea-kutyáról beszélgetünk…s elég csak a kölykeit megnéznünk, hogy milyenek – ill. milyenek voltak. Erősek, nemesek, gyönyörűek – és mind remek úszó…

Ma már Liána a legjobb úszók közé tartozik, s noha már betöltötte a 9. életévét, ereje, kitartása nem lankadt a mai napig sem. Ha az apport-fa a vízben landol, ő az első, aki ugrik, s bizony a legtöbbször ő az, aki megszerzi, s aki a partra kihozva összegyűjti őket…