Kyra és Kókusz
Hogyan lettem Bea-kutyás
Amióta az eszemet tudom, a családban mindig volt kutya. Mikor kicsi voltam, két németjucink volt: egy szép fekete és egy rajzos ( Kim és Gina). Gina sajnos meglógott Szilveszterkor, nem is találtuk meg őt, így Kim egyedül maradt. Pár hónapra rá apa haza hozott egy kis rajzos németjuhász szőrgombócot Nérót, ő volt a legjobb barátom, vele nőttem fel. Később lett egy keverék kutyusunk, Gombóc.
Mikor Néró meghalt, tudtam, hogy a következő kutyus németjuhász lesz, de nem így lett, mert egyik ismerősömtől kaptam egy berni pásztor kiskutyát Benit. Amikor Gombóc meghalt Beni nagyon depressziós lett , így elkezdtem keresgélni németjuhász kenneleket, így találtam rá Beára . Fel is vettük vele a kapcsolatot, ő ajánlotta Kyrát, és így került hozzánk, majdnem 4 hónaposan. Később anyukám D. Ágnes meglátta, hogy Bea kirakott egy kis fehér kutyusról képet, hogy még gazdikereső, s nagyon megtetszett neki
. Sokáig tanakodtunk , hogy legyen-e 3 kutya vagy ne, de végül rábólintottunk, hogy igen, kell
, s így került hozzánk Kókuszka. Én nagyon örülök, hogy rátaláltam Beára, két nagyszerű kutyát kaptunk tőle!
S. Ágnes