Kida és Ezra

Hosszú leszek, de kezdem a legelején.

Kislány korom óta csak németjuhászaink voltak. Ez idő alatt egy alkalommal fordult elő, hogy ketten voltak (anya és lánya), de mikor a kölyök elérte a 3 éves kort, élet-halál harc kezdődött közöttük a vezetésért. Úgy oldódott meg a dolog, hogy az anya velem jött (panel 10. emelet, később kertes ház), a lánya a szüleimmel maradt. Levontuk a tanulságot: többet nem lesz két kutyánk.
Beát egy nagyon kedves barátom R. Zsófia révén ismertem meg. Zsófival sokat kutyáztunk nálunk a környéken, a kutyusaink is egy idősek voltak. Sajnos az Ő kutyusa, Maci 10 évesen elment és mikor már elérkezettnek érezték az időt elkezdtek keresni egyenes hátú, hosszúszőrű németjuhászt. Fajtamentéstől ajánlották neki Beát. Zsófinak lett egy, majd egy második kutyusa Beától.
Nekünk még 3 szép év adódott Roxikánkkal, ami idő alatt néhányszor volt szerencsém elkísérni Zsófit a Falkához. Minden alkalom egy élmény volt. Már akkor tudtuk, hogy ha eljön az ideje innen szeretnénk majd kiskutyát. Miután Roxi átkelt a szivárványhídon, felhívtuk Beát, hogy meglátogatnánk, és ha van nekünk megfelelő kiskutya, akkor választanánk. Így lett a családunk tagja Kida.
Falkarandikon, vagy eseti látogatásokkor mindig megcsodáltuk és olvadoztunk a kicsiktől, de a múltban történtek és a dupla felelősség terhének végiggondolása miatt ekkor még szilárdan tartottuk magunkat ahhoz, hogy csak egy kutya és nem több.
Aztán 2019. március vége körül Bea feltett egy kisfiúról egy fotót, melyhez (ha jól emlékszem) azt írta, hogy őt ha lehet, „randivonalashoz” adná, kislány mellé, második kutyusnak. Itthon még viccelődtem is, hogy mi pont alkalmasak lennénk, de ez csak egy kósza megjegyzés volt. Április közepe tájt Zsófival és a lányommal ismét kilátogattunk Ceglédre. Vittük Kidát is. Szokás szerint nem hagyhattuk ki a baba nézést, simogatást.
A kicsik közül megkérdeztem melyik az, amit láttunk a csoportban. Bea megmutatta, majd kiengedte a kicsiket a kennelből. Na… innentől kezdve a kicsi fiú úgy rátapadt a lányomra, mint „szamárra a fül”. Hol innen, hol onnan mászott be az ölébe. Itt már el voltunk veszve. Kidával is megszemlélték egymást. Bea már akkor tudott valamit, mert mikor indultunk haza annyit kérdezett, hogy mi lesz a neve. Mondtuk, hogy még várjunk vele, hiszen még mi magunk sem tudtuk biztosan mit szeretnénk és otthon is meg kell beszélni.
Hazafelé menet már tervezgettünk, de itthon kemény ellenállásba ütköztünk. Senki nem tudott meggyőzni senkit, így döntés nélkül mentünk el aludni. Aztán reggel Édesanyám csak annyit mondott, hogy mikor tudunk kimenni megnézni a kiskutyát. Kiderült, hogy Zsófi az este feltöltött képeket a látogatásról és látott egy olyan fotót ami meggyőzte, látta ez örök szerelem lesz  A kiskutya az Ezra nevet kapta.
Hát így lettünk két Bea kutya gazdája.

Cs. Enikő