Játékstílus vagy harcmodor?

K: Elkezdtél mesélni arról, hogy különböző harcmodorai vannak a kutyáknak, s akkor vetetted fel, hogy a Rúfusz milyen szerencsés volt, mert megtanult mindenféle játék és harcmodort, s így  mindenkivel tudott játszani. Akkor meséltél a különböző stílusokról is.

Ahogy néztem a videókat, azért én – de szerintem többen is vannak így – sokszor nem tudnám megkülönböztetni, hogy mikor harcolnak és mikor játszanak a kutyáid. Valami különbség csak van. Azt mondod, hogy a momentumokból de mit jelent az, hogy momentumokból tudod?

Bea: Rengeteg különbség van: a hangból, az arcmimika, a testmozdulatok, részleteiben: fül, farok, a szája hogy áll, a szeme hogy áll – ezek mind olyan momentumok, amik megmutatják, hogy a két kutya most harcol, vagy játszik egymással. Nyilván, nekem ennyi év távlatában mondhatni könnyű dolgom van, hogy megállapítsam, hisz sokszor még el se kezdődik, nem is látom az arcukat, csak mondjuk az egyik van szemben, a másik háttal, és mégis  tudom, hogy mi van készülőben: harc, vagy játék . Ha olyan egyedek között kezdődik, akik veszélyesek egymásra nézve, ezért van az, hogy sokszor időben le tudom állítani, így bele se kezdenek, mert leállítom őket.

K: Én ezt hogy láthatom? Egy gazda, aki mögött nincs tapasztalat hogy veszi észre?

Bea: Ez persze nagyon nehéz, mert nagyon sok a hasonlóság, mégis meg lehet különböztetni. Ez az évek, meg a rutin. Ezt nem fogod tudni elsajátítani így, néhány alkalomból, mert először is kell ehhez sok kutya, s ismerned kell a stílusát is, mert közben mindegyiknek megvan a maga egyéni stílusa is amellett, hogy vannak közös jellemzők, vagy közösen tanult dolgok.

K: Tudnál példát mondani a stílusra?

Bea: Vannak durva játékosok , például Maya-Rúfusz  az egy borzasztó durva játék, de játék.

Ezt nem könnyű látni, de Mindenkinek megvan a sajátságos harcmodora, persze többnek azonos, vagy inkább hasonló, de vannak eltérések, mondhatni típusok a harcmodorban. Itt most a játékosra gondolok, nem az ellenségesre, amikor igazi verekedés van.

Vannak, akik nagyon temperamentumosak, a Maya például egy szörnyeteg. A Maya ugyanazt csinálja, amit a például a Nina, de a Maya már felnőtt, s felnőtten is ugyanazt csinálja: ő így játszik, ezért neki ahhoz olyan partner kell. A Rúfusz azért volt nekünk nagyon klassz, mert kicsi korától itt mindegyik harcmodort megtanulta, így mindenkivel  képes volt megtalálni a hangot, mindenkivel tudott játszani, mindenkivel megvolt a maga külön játékstílusa: tudta, hogy kivel, mit és hogyan játszunk.  Viszont olyan kompetens lett így végül, hogy neki minden harcmodor és játékmód feküdt: mindenkihez tudott azonnal alkalmazkodni: ezzel így kell, azzal úgy kell, kivel hogy. Mondjuk ehhez az is kellett, hogy borzasztóan jó természete legyen. Láttál te már Maya-Rúfusz játékot?

K: Nem, eddig még nem.

Bea: Majd mindjárt keresek neked olyan videót, hogy értsd, hogy miről beszélek, mert azt már láttad, hogy a Nina mit csinált a Connorral, meg most legutóbb például Borával, vagy akár Alfával.

Nézd csak ezt a videót: Maya mindenkivel így játszott , de csak a Rúfusz és a Silver bírta a gyűrődést: 

Na tessék kérlek szépen, láttad a Mayát, meg a Rúfuszt? Nagyon egyedi ez a stílus. Mindig rálép, vagy ráharap a nyakára. Csak mondom, hogy Rúfusz a kan, a fehér, Maya pedig Zulejkának (ő a jelenlegi falkavezér) a lánya. Ugye úgy néz ki, mintha meg akarná ölni?

K: Igen, elég durva.

Bea: Pedig ő így játszik. Ez játék, abszolút csak játék a Maya részéről. Rúfusz meg mindenkinek megtanulta a technikáját, s tudta: Mayával így kell, s így lehet játszani: hagyni magát gurultatni, lehengerelni, stb. Mindenkinek ebben is megvan a maga sajátságos stílusa. Ez a játékos harcmodor egyébként arra jó, hogy tanuljanak, ezek olyan gyakorlatok, amit ők egymással a valós harchoz gyakorolnak. A technikai fogásokat ha van partner, akkor megtanítják a másik félnek, ami baromi jó, mert nem hallottam még olyanról, hogy Bea-kutyát legyőztek volna valaha verekedésnél 🙂 Van egy hatalmas nagy előnyük: egymástól olyan fogásokat tanulnak meg, amiket nagyon sok kutya nem ismer. Ők meg külön kiképzik egymást rá, de ha korábban megfigyelted, láthattad: már kicsi kortól az anyák is tanítják ezt a kölykeiknek.

Éva is félt először, hogy „Úristen, a Rúfuszt kicsinálja a Maya”. Mondtam: „Nem, nyugi, a Maya ilyen durván játszik”. Na most ehhez partner kell. Van olyan partner, amelyik megretten, és elkezd félelmi reakcióból harcolni. Akkor az ilyen játékból nem lesz játék, onnantól már harccá átvált. Hogyha a másik rosszul veszi a lapot, és az, aki játéknak indított, de durva játékstílusa van, az is átmegy akkor harcosba, na,  abból aztán egy hatalmas nagy verekedés kerekedik ki. Tehát náluk is meg kell tapasztalni, ki kell ismerni a másik szándékát, a stílusát.

Rúfusz imádott egyébként Mayával játszani, ha hiszed, ha nem, Maya nagyon odavolt érte. Nagyon kötődött hozzá, hiányzik is a Mayának, látom rajta, hogy nagyon hiányzik hogy Rúfusszal játszhasson. Nagyon sajnálom, hogy már nem tud idejönni. Kár érte, az egy nagyon szép kutya. Sajnos, semmit sem tudunk már róla, amióta Éva elment…

…..

Közben küldök most neked még egy videót, hogy közvetlen lásd a harcmodor , s a játékstílusok közti különbségeket, hogy mennyire másképp is lehet. Ez pedig a Shadow és a lánya a Luna. És itt most látsz egy teljesen más stílusú játékot. Több kutyám többféle stílusban játszik, harcol, ez itt épp egy apa-lánya játék.

K: Az ugrálós a lány, ugye?

Bea: Igen:)  Hopp, látod?  Olyan ez a lány, mint egy bakkecske : ugrik és pörög pörög és ugrik, nézd csak:

K:  Ez nem tűnik olyan kegyetlennek, mint a másik, még számomra sem ijesztő, s látszik rajta, hogy játék.

Bea: Azért Shadow az előbb, ahogy ugrott az durva volt. Ő még nem volt kint, amikor itt voltatok? Majd kiengedem Izabellához és Morganához. Őket is megkapjátok, hadd ismerkedjenek egymás stílusával.

K: Igen, ez nem tűnt annyira véresnek, mint az előző, de azért köszönöm szépen: belőlük nem kérek:) Féltem a kutyáimat:)

Bea: Ugyan már, ne feledd: ez csak játék. De akkor most így most már érzékelhető, hogy mekkora a különbség a játék stílusában, ugye? Tök másképp játszik ez a két kutya, mint az előző kettő.

Na ezt még akkor is megmutatom, ha eleged van a videóimból, akkor is:)   Ráadásul ez be is van lassítva. Ez az én 13 éves Heléném (már jócskán elmúlt 13) és a 9 hónapos a Rúfusz.( a videó a Youtube-ra való felrakás után itt is elérhető lesz, addig a FB-on megtekinthető itt: Heléné és Rúfusz

Azért lassítottam be s tettem fel úgy, mert így minden mozdulatban sokkal jobban látszik, hogy a 9 hónapos kis kan mennyire megadja játék közben is az öreglánynak a tiszteletet. Játszik vele, de tisztelettel. Látod? Ez is megint egy külön kategória: amikor óriási nagy  a különbség korban, noha Rúfusz még csak kölyök, de méretben már sokkal nagyobb, testileg sokkal erősebb, mégis…

K: Mindig  mintha meghajolna…

Bea: Igen, így van, minden mozdulatából látszik, úgy játszik vele, olyan finoman, pedig testileg jóval erősebb, mégis, mindig megadja az öreglánynak a tiszteletet, csak figyeld figyelmesen a filmet!

K: Mintha mindig csak jelezné, hogy most megharaptam a lábadat…:)

Bea: Igen, így van: nagyon óvatos, tisztelettudó, nem löki, nem támaszkodik rá, nem tiporja, pedig nézd meg, testileg mekkora erőfölényben van. Olyan tartózkodóan, finoman  játszik, tanítani se lehetne szebben.

K : Azért nem hagyja magát megharapni:)

Bea: Ugyan, Heléné nem is akarja megharapni. Nagyon szerette a Rúfuszt, ő is csak játszik. Egyébként Heléné korábban brutál durván játszott, tehát nem egy szelíd példány volt semmilyen szempontból sem:durva játékos volt, de minekutána Rúfusz ennyire tiszteletteljes volt vele, ő is mérsékelte a temperamentumát. Meg hát a kor, az is szerepet játszik ebben.

Nagyon sokat voltak együtt, a Rúfusz az egy irtó szerencsés krapek volt, mindenki sokat tanította. Ő egyébként a Fenrír kölyke, s neki is olyan  jó természete van, mint az anyjának,  ennek is sokat köszönhet, de ő se hagyja magát, mint az anyja:)

Amúgy ez a játék nagyon érdekes volt még számomra is, mert nem láttam még soha senkitől ilyen tisztelettudó játékosságot.

K: Jó sok videót csináltál a kutyákról. Ez szándékos volt?

Bea: Igen, minden videómnak célja volt, amit csináltam, valamit meg akartam vele mutatni. Ilyenkor látod, mennyi variánst meg lehet  mutatni? Mennyivel könnyebb így tanulni – tanulmányozni őket? Így észre lehet venni egy pillanat alatt, hogy milyenek ők, milyen stílusaik vannak, hogyan játszanak, hogyan harcolnak. És akkor ha belegondolsz most azokba a kutyákba, akiket már láttál itt játékosan harcolni a tanyán, lassan be is tudod majd azonosítani őket a harcmodoruk alapján is.

Aztán  vannak, akik szeretnek úgy játszani, hogy felveszik a zsákmány állat szerepét. Általában ezt csak a domináns vezérek merik megreckírozni, mert az egy veszélyes szituáció, amikor úgymond üldözteti magát. Tehát mer menekülni.

A legveszélyesebb játék egyébként mind közül a „zsákmány játék”, és azt csak az Alfák merik csinálni, a vezér kutyák, mert ha nem vezér kutya játszik ilyet, akkor az előbb-utóbb megijed, ha keményen üldözik, és akkor elkezd csattogni, meg harapdálni, tehát megsérti a játékszabályt, érted? És akkor abból már gond van.

K: És amikor így játszanak, akkor az nem megy át véres küzdelembe, harcba? A zsákmányos játékon kívül?

Nos, igen, előfordulhat, ha az egyik hibázik, és a másik nem túl toleráns típus, akkor nagyritkán, de előfordulhat. Azonban ez nem egy jellemző dolog. Általában ami játéknak indul, az az is marad, mert ezek a kutyák rendkívül intelligensek, valahogy mindig tudják, hogy hol, mikor  kell leállni. És persze azt is, hogy hogyan kell jelezni a másiknak, hogy ne menjen át agresszióba a dolog.

K: És aki lefekszik ilyen helyzetben?

Az egy megadó pozíció, ott ki akar szállni abból a nehéz helyzetből. Tehát vagy nem bírja a tempót, vagy nem bírja azt a harcmodort, tehát az már egy elkerülő, megadó pozíció, hogyha elfekszik, hogy leállítsa a másikat, vagy arra figyelmeztesse, hogy vegyen kicsit visszább, mert neki ez már sok.

K: És egy gazda honnan tudja meg, hogy a kutyája játszani készül, vagy támadni?

Bea: Hát ez a baj, hogy a legtöbb gazdának sajnos halvány lila gőze sincs, s ezért is van az, hogy nem mindegy, milyen tapasztalattal rendelkezik két gazda, aki összeengedi a kutyáit egymással. Mert az is lehet, hogy egy másik kutyával van már a gazdáknak olyan tapasztalata külön-külön, hogy mindkét kutyának van egy játszó pajtása, akivel tud jól játszani, de ettől még simán előfordulhat, hogy egymással nem találják meg az összhangot és a hangnemet. Ez mondjuk két Bea-kutya esetében nem nagyon szokott előfordulni, mert ők alapvetően itt már babakorukban kiképződnek. Meg rengeteget mozinak: nézik a felnőtteket, hogy hogyan játszanak, hogyan harcolnak, sőt, én össze is engedem velük őket, tehát ők már kicsi korukban átesnek ezeken a dolgokon úgy, hogy beletanulnak, és minden csínját-bínját ismerik a rokon kutyáknak.  De már ők egy idegennel nem biztos, hogy ugyanígy meglesznek, s hogy nem lesz belőle az enyéim részéről, hogy egy „hülyén” játszó kutyát megtámadhatnak, mert nem azt, vagy nem úgy ismerik, mert az valami más, érted?

De például nagyon érdekes, hogy egymás modorát ismerik, akkor is, ha kicsiként innen elviszik, és később nagyként  meg találkoznak egymással: nos, ilyenkor is emlékeznek, mert itt már végignézték egy pár felnőttnél, meg kölyök korukban az anyjuk is arra tanította őket. Szóval olyankor sincs soha semmi gond. Azonnal átveszik a Falka törvényeit, a játékot illetően is.

Megvannak a pozíciók, szabályos koreográfiája van a játékoknak. Többféle játékuk is van: Enyém a vár, tied a lekvár, ezt gödörnél szokták játszani, vagy éppen ha nem túl apportos (mint például a Nina, aki nem tud ilyet játszani, mert minden apport az övé) akkor például apporttal is szoktak játszani úgy , hogy most enyém, vagy a tied, cserélgetik, hogy ki a tulajdonosa, egyik őrzi, másik megpróbálja elcsórni, van a bújócska, ha alkalmas rá a terep, meg van, amikor a víz a „ház”. Rohanunk a csaphoz, vagy a vödörhöz, az itatóba, medencébe, s akkor az a ház. A fogócskánál a másik ott megáll.

A játékokban is vannak kialakult falkatörvények, tanult játék-koreográfiák, amiben ők partnerek, mert a kezdeményező is tudja, meg az is , aki ki van hívva arra a játékra, hogy miről van szó, veszi a lapot rögtön.

Folyt. köv.