Gréti, Kodi és Nala

Avagy hogyan lettem háromszorosan is Bea-kutyás…

Emlékszik valaki a „Négy páncélos és a kutya” tv-sorozatra? Valahol ott kezdődött, hogy egyszer lesz egy „farkaskutyám”. Az első kutyám mégis egy mentett ír szetter volt. Talán miatta akadt be, hogy a hosszú szőrű fajták jobban tetszenek.
A második, már családi kutyánk már egy német juhász jellegű, de még szintén örökbefogadott kutya volt. Ott dőlt el végleg, hogy nekünk ez a fajta A Kutya. Ő 10 évig volt velünk és babéziában halt meg, váratlanul. Akkor még úgy gondoltuk, hogy nem kell kutya, úgysem tudná őt másik pótolni. De ez a gondolat elég gyorsan elmúlt, amikor az üres udvarba hazaérve, a megszokott -Hozd a lasztit! –Hol a lábtörlő? –Miért nincs áram az elektromos kapunál? -helyett, csak besétáltunk a lakásba. Gyerekeimnek is nagyon hányzott.
Kezdődött a keresés. Internet, barátok, kollégák faggatása. A neten több találat is Beához vezetett és egy paksi ismerősöm is ajánlotta. A kennel oldalán megtaláltam a telefonszámot és tárcsáztam. A látott képek alapján volt elképzelésem, a telefon után pedig már konkrét célom is. El kell menjünk Ceglédre, megnézni a kennelt. Ráadásul két héten belül alom volt várható, előre kaptam képeket a szülőkről majd később már az alomról is (Ízisz és Shadow, 2017.). Eldőlt, menni kell. A helyszínen még a számmal is néztem. Gyönyörű, nagytestű ónémetek, hatalmas bundával, gyönyörű színekben. Már nem is biztos, hogy rajzost akarok? 🙂 De Bea visszarántott a Földre, ne ordassal kezdjünk. Meggyőzött a helyszín, a felnőtt kutyák temperamentuma, külleme, a kölykök. Innen szeretnénk hazavinni a négylábú havert. Mondtuk, hogy mit szeretnénk, gyerekek vannak, legfontosabb az ő biztonságuk, úgyhogy nekünk Bea választott. És Gréti olyan, mint amit vártunk. A gyerekekkel barátságos, a portát vigyázza. A repülő madarakon (és az állatorvoson) kívül, minden állatot megtűr. Kutyát, macskát nem bánt. A hat év alatt minimális kárt okozott a ház körül. Rendkívül gyorsan tanul és nem felejt (bocsánat doktor úr). Egy ideig ő vezette a kis falkát, de mióta ivartalan, hátra lépett. A másik kettő továbbra is tiszteli, nem kötözködnek vele. Imádjuk!
És akkor a másik kettő. Mert ebben az egyesületben az ember fia könnyen függő lesz.🤭 Ki is írnám figyelmeztetésnek, hogy „Vigyázat a Bea-kutya függőséget okoz!”. A második kutyánk, Kodi a kék óriás (Sugar és Yeti 2019.). Magunk között csak póniló. Impulzusvásárlás volt. Megláttuk és hoztuk. Egy dologban hasonlít Grétire. Imádja a gyerekeket. Ők akár csomót köthetnek a nyelvére is. De a fizimiskája és mérete miatt, tőle minden felnőtt fél. Az első gondolata mindenkinek, hogy ő egy farkas. Amíg meg nem ismerik, mert alapjában egy kedves medve. Határozott, szófogadó, még kevesebb kárt okozott mint Gréti. Most ő a főnök. Ezt más kutyákkal szemben is érezteti, de még soha nem volt annyira agresszív velük, hogy nekem kellemetlen legyen. Imádjuk!
A legfiatalabb, Nala (Sugar és Cool 2021.) Ő szintén nagyon különleges kutyus. Ordas, farkas maszkkal. Ő tényleg úgy néz ki, mint egy farkas, nemcsak elsőre, hanem másodszorra is, de mégis árad a kedvesség a tekintetéből. Tőle nem tart senki. Hívóneve: kígyó. Elég csak ránézni, a füleit hátracsapja, és úgy kígyózik az ember felé, mintha nem lennének csontjai. Kislány létére, magasságban szinte Kodit fogja érni. Kiegyensúlyozott, más kutyákkal közömbös, de ha kell határozott. Vele sokat kell foglalkozni, könnyen tanul, de makacsabb is a másik kettőnél. Imádjuk!
A három testőrben a közös tulajdonságok, amiket kisgyerekes családban nagyon fontosnak tartok: kiegyensúlyozottak, stabilak, gyerekekkel barátságosak, szófogadóak. Nem csalódtam bennük és most is Beától választanék.
K. István