Azok a híres Bea-kutyák…

K.: Honnan ered a Bea-kutya elnevezés? Persze, tudjuk, a neved Bea, de miért fontos ez? Miért nem csak sima Ónémet?

Bea: Amíg valakinek nincs összehasonlítási alapja, nem is gondolja, mekkora különbség van egy „normál” és egy „Bea-kutya” között. Ezt a nevet amúgy a gazdák ragasztották rájuk, annyira különböztek a korábban megszokottaktól, s én nem tiltakoztam: valóban nincs még egy ilyen Falka Magyarországon.

K.: Hogyan váltak ennyire különlegessé? Akármelyik képet, vagy Falkatagot nézem, mindegyik gyönyörű. Amikor gondolkodtunk azon, hogy milyen kutyát válasszunk (még mielőtt Bea-kutyások lettünk volna), ahogy néztük egymás után a kutyáidat, szinte mindegyiknél azt mondtuk: ilyet szeretnénk! A végén volt vagy 50 féle, amilyet szerettünk volna, egyetlen közös nevező volt: mind Bea-kutya:) Szóval? Mitől ennyire különlegesek?

Bea: Minden tenyésztőnek megvan a maga titka, megvan a koncepciója, hogy milyen kutya legyen, milyen végeredményt szeretnék. Konkrét terveim, elképzeléseim voltak, amelyeket hosszú évek alatt, lépésről lépésre, módszeresen valósítottam meg, s tettem meg apró lépésenként mindazt, ami ehhez kellett.

A cél az volt, hogy kialakítsak egy olyan jellegzetes, anatómiában is eltérő, nem a mostani divatos csapott hátú , kiállításra agyontenyésztett fajtát szerettem volna tovább vinni.

Igyekeztem a lehető legközelebbhez igazítani anatómiájukat a farkas anatómiájához, az a minta, az intelligenciát, viselkedést is abba az irányba igyekeztem elvinni.Fontos volt számomra, hogy ne a juhászkutya alaptípusa legyen, nem akartam egy szolgalelkű, dolgos kutyát, mint ami manapság divatos. A célom egyértelműen az volt, hogy önmegvalósításra képes, gondolkodó, intelligens egyedek szülessenek, akik nem puszta végrehajtók, hanem váljanak képessé logikusan, az adott helyzetet mérlegelve  döntést hozni – mindenféle külső irányítás nélkül. Én magam is szabad szellem vagyok, szerettem volna, ha a kutyáim is ezzel a lelkülettel élik le az életüket.

K: és mivel sikerült elérned, hogy ennyire másak?

Bea: gondosan, hosszú évek alatt találtam ki, s vittem végig, hogy milyen  párosítást és milyen vért használok a terveimhez: 40 év munkája és erőfeszítése van benne, s 30 év telt el, mire az első kék megszületett. Tanultam hozzá etológiát, kinológiát, genetikát, hogy csak a legfontosabbakat említsem: könyvekből, internetről a tudást apránként összeszedve, s átültetve a gyakorlatba, hogy aztán alkothassak.

K: Az ember azt gondolná, hogy ehhez speciális laborkörülmények, s egy-egy szakterület tudósai szükségesek, meg nem fordulna a fejemben, hogy valaki megálmod valamit, s aztán így meg tudja valósítani.

Bea: Tudatos volt minden mozzanat, gyakorlati megerősítést kapott minden tudás, amit ezen a területen szereztem. Mind tudjuk, akik ilyen álmokat dédelgetnek, hogy genetikailag nem mindegy, hogy kit kivel engedsz össze, melyiknél mi dominál, mire lehet számítani az utódoknál, s hol van az a pont, ahol még nem viszed túlzásba. Nagyon fontos volt számomra, hogy még csak véletlenül se essek bele a mai kiállítási kutyákra oly jellemző szélsőségekbe, hogy ne torzuljon a külső, s ne sérüljön a lélek sem. Mindezt úgy, hogy tapasztalatból vittem végig, genetikai vizsgálatokra nem költöttem, a tapasztalat, a kreatív hozzáállás és a tudatosság vitt végig ezen az úton.

K: Mit tartasz a legfontosabbnak a Bea-kutyáknál?

Bea: A tekintet, az arc nagyon fontos számomra, azt akartam, hogy amikor visszanéznek rám, ne tudjam levenni a szemem róluk. Láthatod, nagyon különleges kutyák, szinte hipmnózisba lehet kerülni a nézésüktől, olyan vonzerő, kisugárzás látszik a tekintetükből, ami nincs meg egy  átlagos kutyában, de még a németjuhászokban általában sem. Nemcsak az értelemről beszélek, persze, az is benne van, hanem a nézésük egyszerre határozott és szeretetteljes, egyszerre szabad és szárnyaló, egyszerre figyelő – készenlétben álló, miközben nyugodt és megbízható. Rengeteg mindent lehet kiolvasni a tekintetükből, ha kicsit odafigyel rájuk az ember.

K: Szóval azt mondod, hogy a tekintet- tehát a belső, a jellem az, ami fontos volt a számodra?

Bea: Egyrészt igen, ez rettentően fontos volt, ugyanakkor az is, hogy milyen a külső és a testfelépítés. Ezen a területen is nagyon nagy eredmények születtek:  fontos volt, hogy a túlzott szögelésektől mentesek legyenek, azaz: ne legyen lejtős hát, hajlított térd, az egyenes hát kimondottan nagy hangsúlyt kapott nálam. És persze szempont volt az arányos testalkat, nem túl hosszú lábak, mint a farkasnak, de arányos lábhosszúság, mert a rövid láb se szép. A megszokottnál kisebb , de szélesebb, háromszögletű fülek, s főleg: a sárga, zöldessárga és borostyán szemek (nem a szokásos barna)

K: Néha már azt hiszem, a farkasokról beszélsz:)

Bea: Tény, hogy akár jellemüket, akár erejüket, akár kinézetüket nézem, a farkas , mint minta nagyon sokat nyom a latban:) S ezt támasztja alá az értelem, a szabad szellem is, tehát külsőleg, belsőleg egyaránt . Szeretem a farkasokat, s szerettem volna, ha a bennük rejlő pozitívumokkal az én kutyáim is bírnak.

K: Egyértelműen látszik, hogy a sztenderddel szembe mennek a kutyáid. Külsőleg-belsőleg egyaránt. Mit mondanál még arról, hogy a fentiek mellett mi volt még, ami mondjuk a külső megjelemésben fontos volt a számodra, s amit el is értél a kutyáidnál?

Bea: Fontos volt a dús, tömött szőrzet, minél hosszabb, lompos farok, sőt: a kanoknak legyen „sörénye”. Nekem tetszik, hogy nem unalmasak, ezért színárnyalatban minden belefér, fehértől a feketéig bármi jöhet. Mintázatban sokféle, gazdag színvilág volt a cél , nincs két egyforma , még ha vannak is hasonlóságok köztük, akkor sem, a sokféleség az, ami inkább vonz bennük. És hát nyilván ezért is szembe mennek ezek a kutyák a sztenderddel. Azt se feledjük, hogy fontos volt számomra a nagyobb méret, a vastagabb csont, így a Bea-kutyák zöme sztenderd feletti méretű.

K: Nem tudom, hogy konkrétan ezek voltak-e az álmaid, de vitathatatlan, impozáns látvány mindegyik Bea-kutya, s bár mindegyik más és más, mind gyönyörű a maga nemében.

Bea: Igen, ez igaz. Viszont amit még ennél is fontosabbnak tartok, az az, hogy alapvetően logikusan gondolkodnak, önálló elképzeléseik vannak, egyik sem szolgalelkű, vagy parancsvégrehajtó. Nem is használok vezényszavakat náluk, nem kell őket idomítani. Pici koruktól kezdve értelmesen beszélek velük, ők megértik, s azt csinálják, amit kell, amikor kell. Az egyik gazda viccelődött vele, hogy bár kölyökkutyát vitt el, mégis, „kész kutyát” kapott, töredékét nem kellett tanítani, mint bármelyik másik kutyának.

K: Igen, ezt mi is tapasztaltuk: a kutyaiskolát nem bírta, unta magát, viszont bármit szerettem volna elérni, egyszer elmondtam neki, hogy mit csináljon, s onnantól tudta. Érdekes ez.

Bea: Nem kell csodálkozni ezen, ők értik, amit mondasz, érzik, amit gondolsz, s tudják, mit szeretnél. Elég csak a gondolatod, ő tudja.

K: Tény, sosem gondoltam volna, hogy ilyen kutyák is léteznek a világon, elég szokatlan a Falka összetartása is. A mieink például amióta elvittük innen őket, egy évig nem voltak közöttük, mégis: úgy jöttek ide velünk, mintha a legtermészetesebb dolog lenne, s a Falka sem kezelte őket idegenként. Pillanatok alatt átvették az itteni szabályokat a többiektől, semmit sem kellett ezért tennünk, mondanunk, csak elengednünk őket a tanyán.

Bea: Igen, ez a Falka ilyen. Megtanítják azonnal egymásnak a szabályokat, s akik visszatérnek, képesek azokat azonnal levenni, s meg is tanulni.

Erről majd még váltunk pár szót:)  Köszönjük.

Folyt. köv.