Athos

Inkább az a kérdés, hogy lehetett ekkora szerencsénk, hogy Bea-kutyások lehettünk…

A történetünk régen kezdődött, a férjem családjában mindig németjuhász kutyusok voltak. 2008-ban együtt kiválasztottunk egy fekete „ördögöt”,(Tormi nem Beakutya) azzal a céllal, hogyha elkészül a házunk, visszük magunkkal. Nem így alakult, de napi kapcsolatban maradtunk Tormival, sokat sétáltunk, és együtt nőtt fel a fiaimmal. Elképesztő volt megtapasztalni, ahogy a 40 kg-os 3x akkora kutya lovagosat játszik a 3 évessel a tuják alatt, és pontosan tudta mikor kell csatába indulnia!

Az élet sajnos úgy hozta, hogy 2020-ban magunkhoz vettük, és aktív idősgondozásba kezdtünk, de még 2 szép évet töltött velünk, 14 évesen búcsúztunk! Borzalmasan megviselt minket! Most is azt gondolom, hogy Tormi intézte nekünk, hogy kutyánk legyen! Nagy zokogásom közepette a férjem tett egy ígéretet, hogy lesz kutyánk! Csakis németjuhász! Vonakodva váltotta be…. pont ezért is hallgatom minden nap, hogy mennyire köszöni, hogy kitartottam, és rátaláltam Athosra.

Nem igazán tudtam, hogyan induljak el. Egy barátnőm kedves ismerősének gyönyörű ónémet kutyái vannak, ígérte, hogy megkérdezi, ki a tenyésztő, a válaszig keresgéltem a neten. Valahogy egy véleményleíró chatszobába keveredtem a keresőn keresztül, ahol Bea kutyáiról beszéltek. Akinek már volt Bea-kutyája olyan dicsérettel, és ragaszkodással beszéltek a kutyájukról és Bea szakértelméről, hogy írtam neki egy bemutatkozó üzenetet. Voltak pont kiskutyái minden színben, megbeszéltük, hogy megyünk hozzá választani, és 3 hét múlva el is vihető.

Mondanom sem kell, hogy nem egyedül tértünk haza! Az előző alomból a 12 hetes Athos kiválasztott minket! Bárki elé benyomakodott, akit meg akartunk simogatni. Indulásnál tett egy tiszteletkört a tesók előtt, aztán szaladt a kocsihoz.

Már az első nap rájöttünk, hogy hatalmas egyéniség! Persze ez is a sors fintora, hogy mire megérkezett a válasz, a barátnőm már képeket mutogatott az ismerősének. Azonnal felismerte hogy tuti Bea-kutya, és őt ajánlotta volna!

Gyakorlatilag semmire nem tanítottuk, mégis mindent tud. Behívható, 3 méternél nem is megy messzebb sétánál, ki-be állunk a kocsival, leül mikor kapja a vacsit. Nem is tudom mi mindenre lenne képes, ha még képzést is kapna….. Kutyákkal, és emberekkel is nagyon jól kijön! Elképesztően okos, figyelmes, szófogadó. Érzi minden rezdülésünket, ahogy mi is az övét. (Legalábbis remélem).

Igen… felásta a kertet, gyűjti a cserepeket, kiásta a locsolót és napokig 5 méteres csődarabokkal rohangált, marha büszke volt magára. Folyamatos bundit ápolunk, reggel 6-kor már a Duna partot járjuk, bármilyen is az időjárás….(mert erre is Athos tanított, hogy mindig gyönyörű!!)

De mi tőle csak kapunk! Ő a mi terápiás kutyánk! Kamasz fiúkkal összehozó, vidámságot adó tündérmackó! Mivel ő az első, akit reggel üdvözlünk, csakis jól indulhat a nap! Igyekszem nem „túlömlengeni”, de máshogy nem tudom leírni! Olyan értelemmel tud nézni, hogy egy pillanatig sem lennék meglepve, ha megszólalna. És ha még a kérdéseinkre a fejét is ide-oda forgatja, na akkor olvadunk igazán!

Mi tényeg minden nap rácsodálkozunk, hogy milyen fantasztikus kutya. És nem véletlenül kérdezi a férjem, hogy „mit csinálnak a fiúk? És a legkisebb?” A szőrös gyerek! Aki mindig vár, és örül, és velünk van!

Az pedig, hogy egy közösséget is kaptunk, igazán hab a tortán. Jó pár hét, és a sokadik bejegyzést olvasva vált egyértelművé, hogy ezek a tulajdonságok Bea-kutya fajta jellemzők! A vízimádat, az intelligencia, a kiegyensúlyozottságuk, de még az is, hogy nem használnak kutyaházat…

Úgy érezzük, hogy a kutyával egy családot is kaptunk, Athos rokonságát! És nagyon jó ide tartozni!

Bocsánat, ha sok volt…., köszönöm ha elolvassátok!

Cs.Melinda