Brutus

Mindig is németjuhászai voltak a nagyszülőknek, így a fajta iránti szeretet már egészen kicsi korban kezdődött. Számunkra ő volt az a típus ami mindent megszemélyesített, egyszerre volt családi kedvenc, de ösztönös örző-védő is.

Amikor a szüleim vidékre, családi házba költöztek, nem volt kérdés, hogy lesz-e kutyánk, csak az, hogy mikor. Ami biztos volt, hogy németjuhászt szeretnénk: ordast, kant és az unszolásomra hosszúszőrűt. Addigra már ismerősöktől hallottunk egy tenyésztőről, akinek gyönyörű „régi típusú” (egyenes hátú) kutyái vannak. A sors fintora, hogy pont az ő honlapjára bukkantunk a kölyök képek nézegetésekor.  Két ordas kan volt akkor, amikor kiválaszthattuk a leendő kiskutyánkat, Bittor és Brutus. Utóbbi szaladt Bea után, de Bittor, aki később a mi Brutusunk lett, ott maradt nyugodtan és megnyalta kezem. Ő macisabb, vastagabb csontú volt mint a testvére. Igazi vasgyúró. Abban a pillanatban tudtam, hogy ez egy különleges barátság kezdete. Egy váratlan esemény miatt csak egy héttel később tudtuk őt elhozni egy tavaszi napon, de Bea nem fogadott el semmit a plusz hétért. Induláskor ellátott minket jó tanácsokkal, s mondta, hogy  jelentkezzünk majd, hogy alakulnak az első napok.

A barátkozás gyorsan ment, íme a  helyzetjelentésünkből  egy részlet a hazatérésünket követően:

„…jelentem ügyesen viselte a 300 km-es  autós utazást. A megszeppenés kb. 20 percig tartott érkezés után. Éjszaka az óljában aludt. A macskával még barátkoznak.. Ma már összegyűjtötte az összes plédet, termèszetesen a macska helyéről is. Nagyon szépen ugat, az étvágya pedig kitűnő, és nem vonul fèlre, állandó követ minket…”

Milyen volt  Ő kicsinek Nálunk? Egy energiabomba vízimádó, aki minden mozgó tárgyat, élőlényt kerget, kreatív kis kertész, különösen profi ásásban és metszésben, két lábon állva cseresznyéző,  egér és madárfogó, rendkívül intelligens és kiegyensúlyozott. Most, nagy korában ugyanilyen, de mellette megvesztegethetetlen házőrző.

V. Judit