Néró fél éves

Kedves Bea,

nagy dátumhoz érkeztünk, Néró ma fél éves. Korához illően rendesen és rendszeresen, örömmel jár a kutyaóvodába. Kb. 34-35 kg-ot nyom, néhány – kutyákat nem ismerő ember – már átszalad a rettenetes vadállat elől az út túloldalára. Ők még nem tudják, hogy maximum véresre tudná nyalogatni őket…Fénykép alapján bemértük, Néró már most akkora, min Döme volt 7 és fél hónapos korában.
Az óvoda nagyon jól bevált Nérónak. Részint szocializálódik – most szombaton tucatnyi hasonló korú kutya volt jelen -, ezenkívül hihetetlen gyorsasággal fejlődik. A feladatokat lelkesen, pontosan, sokszor még a jutalomfalat nélkül is precízen végzi. A végrehajtandó gyakorlatokat többször vele mutatják be az oktatók, mint élenjáró tanulóval. Az oktatók nagyon kedvesek, szeretettel, pozitív befolyásolással taníttatják a kutyákat a gazdáikkal, számunkra igen szimpatikus módszerekkel. A kutyaoviba történő elvitel miatt autóba kellett szoktatnunk Nérót, ami olyan jól sikerült, hogy most már ha meglát egy nyitott hátsó ajtót, beugrik az autóba.
Néró annyira éltanuló, hogy idő előtt 1 hónappal korábban már iskolába javasolták, míg más fajtájú társaiból néhányat inkább az óvoda ismétlésére kértek. Az iskola már komolyabb lesz, de maximális figyelemmel a kutyák szellemi és fizikai terhelhetőségére. Amúgy www.kutyaduma.hu, a gazda nevelésére legalább annyi időt fordítanak, mint a kutyáéra, ami teljesen normális. Ha a buta kutya buta gazdájának a strasszal díszített nyakörv a legnagyobb problémája ( volt ilyen is )…?
Egyebek: múlt hét szombaton kihullott az utolsó tejfoga, túl vagyunk ezen is. Nérót a fogak váltása különösebben nem viselte meg. Az utolsó két tejfog kiesése előtt fülei gyönyörűen felpattantak, ettől most már kifejezetten marcona felnőtt kinézete van. Ezen kívül néha már próbálkozik a három lábon pisiléssel, de ez még nem tökéletes : )Apró jelzések miatt mostantól áttértünk a napi kétszeri kajára, remélem ezt az akadályt is könnyen veszi. Decemberben írtam még, hogy barátot találtunk egy öt éves német juhász lánykában. Hát Néró már azóta akkorát nőtt, hogy nagyobb lett a barátnőnél és játék közben állandóan feldönti szegényt.
Máris megkerestek utódok létrehozása céljából, de nekem részint nem tetszett az ara, részint megígértük, hogy erről részletes tájékoztatást adunk – amit közöltem is a szuka gazdájával, azóta csend ( jobb is ).
Átalakítottuk a programjainkat is, kora reggel már nem az udvarban játszunk, ezt már kinőttük. Ha az idő engedi, pár kilométeres sétékat teszünk a környékbeli dombokon, erdős részeken póráz nélkül. Sok futás, sok szimat. Nekünk már rég nem kellett a kutyaoviban megtanulnunk a behívást és engedést, mi ezt már sokkal korábban megtanultuk. A reggeli séta után azért Zsuzsa gyakorol vele ( behívás, engedés, apportírozás, fektetés ) egy keveset, hogy el ne felejtse a leckéket. Amúgy dehogy felejtené, Néró szerintem hatszor lekörözné Einsteint, olyan okos.
Esze mellett azért megmaradt – és meg is hagyjuk – csibész kölyökkutyának. Garázdálkodik az udvarban, most éppen rákapott az ásásra, az egyik tuját mindenáron ki akarja forgatni a helyéből. Zsuzsa próbálja nevelni, de igazából családi kabaréba torkollik, ha meglátjuk, hogy a kocsibejáron már megint fél köbméter föld van, mert kiásta a gazember fél kertet. A legnagyobb gaztett után is úgy néz az emberre, hogy haragudni egy pillanatig sem lehet rá. Mire felemelnénk a hangunkat, és lehordanánk őt a fa kérgének lehántolása miatt, már nevetünk és simogatjuk a sumák fejét. Van egy nagyon érdekes szokása: fekszik, meglátja valamelyikünket, nem kel fel, de a feje, a lábai és a farka mozgásából látszik, hogy rettenetesen örül nekünk.
Ez már sírig tartó, örök szerelem a család minden tagja részéről, és ami a legjobb benne, hogy kölcsönös.
Küldök majd képeket is, de igazság szerint azok a pillanatok, amik a legszebbek Néróval, nem megfoghatóak. Azok csak bennünk maradnak meg.
Míg ezt írtam, elszívtam egy cigit kint Nérónál, és elmondtam neki, hogy Bea anyunak írok. Képen nyalt, amít én úgy veszek, hogy üdvözletét küldi.