Athos első napjai

Kedves Bea!

Mi vittük haza Athost május végén. Nagyon jól viselte az utazást hazáig, a kocsiban pár perc után kitalálta, hogy ha fekszik és nem áll, akkor nem csúszkál ha kanyarodunk, aztán pedig rövid időn belül elszunyókált és aludt Pécelig.

Nagyon hamar, 2 nap után rájött, hogy ha netán éppen nem lát minket, akkor sem rabolta el a család tagjait senki, vissza fogunk jönni, csak éppen főzünk bent, fürdünk vagy alszunk éjjel éppen. Így megszűnt a szívszorító siránkozás, ha nem vagyunk látótávolságban.

Pár nap alatt teljesen birtokba vette az egész telket, egyedül a kutyaház nem érdekli semmiféle szinten azóta sem, inkább a családot őrzi még álmában is, a bejárat előtti lábtörlőre tett takaróján szundikálva. Máshol nem hajlandó éjszakázni. Ha nem alszik, nagyokat játszik és tombol a kertben a szomszédban lévő 2 macska nagy bánatára, ugyanis mióta Athos pajti uralja a telket és első adandó alkalommal a kerítés tetejére kergetve száműzte őket birodalmából, ők még a kertünk közelébe sem mernek jönni.

Már két látogatást tettünk az állatorvosnál, megkapta a soron következő oltásait a kislegény. A doki néni azt mondta, szépen fejlődik, gyönyörű kutyus.

Pár nap után elkezdett ugatni, mostanra megismeri a szomszédokat. Akiket már többször beengedtünk, azokat nem ugatja hangosan, csak vakkantgat, ha a kapuban állnak. Idegenekre viszont hangosan ugat.

Iszonyatosan nagy kópé. Minden lehetőséget megragad a csínytevésre. Az a legújabb játéka, hogy elcsen mindent, ha 2 másodpercre másfelé nézünk, és diadalittasan elkezd elrohanni vele, ha vissza akarjuk szerezni tőle. Közben pedig néz, hogy megyünk-e utána vajon, vagy nem. Labdát az esetek 90 százalékában visszahozza, a maradék 10%-ban is visszarohan, csak a labdát hagyja el nagy lelkesedésében út közben J Imádja, ha a hasát simogatjuk, vagy vakarjuk.

A fűnyírót eddig legádázabb személyes ellenségének tekintette, de a múlt hét végén végül is végre sikerült a teraszon éppen álló gép hosszas szaglászása után úgy döntenie, hogy inkább mostantól békén hagyja, ezentúl nem intéz vad ugatásokkal kísért támadásokat az éppen álló szerkezet ellen. Borzasztóan kíváncsi, ő az első, aki mindenhol elsőként ott terem, hogy felderítse mi is van ott, és mindenki előtt furakszik előre, hogy megtekintse az éppen aktuális eseményeket.

A fogai szépen nőnek. Rág mindent, kivéve a saját dolgait, tálját, takaróját. Azt érdekes módon nem, csak a kezünket, játékait, zoknit és az összes minden más fellelhető általa rágcsálásra érdemesnek tartott tereptárgyat. Ma éppen a műanyag locsolókannát piszkálta le valahogy a helyéről és azt hurcolta diadalittasan az udvaron keresztül.

Mióta velünk van, egyértelműen ő vívta ki a kedvenc családtag címet és jók az esélyei az utca sztárja titulusra is. Minden szomszéd el van ájulva, hogy milyen nyugodt volt már pár nap után, illetve azóta is és milyen nagyon szép kutya. Nekünk meg persze közben dagad a májunk a büszkeségtől rendesen.

A legújabb hír, hogy péntek óta felállnak Athos kópé fülei.
Nagyon boldogok vagyunk, hogy miénk lett ez a gyönyörű kis ördögfióka. Imádjuk. Nagyon sok örömet és szép percet szerez nekünk, mióta velünk van.

Üdvözlettel…