Lobo és Lettyke

13 éves korában lebénult Mackó névre hallgató német juhászunk, akkor megfogadtam hogy nincs több kutya. Kicsit vele haltam, nagyon sajnáltam.

Férjem pedig úgy gondolta, legjobb orvosság egy új babakutya. Hallani sem akartam róla, ő pedig keresett, mint orvos, kicsit más szemmel. Ne legyen beltenyészet, ne legyen dysplásia, lehetőleg sokáig egészséges legyen. Egyszer megmutatta nekem Leona fotóját, s én bizony beleszerelmesedtem ebbe a gyönyörűségbe. Így keveredtünk Beához.

Megnéztük a kicsiket, Bea mutatta hogy van fehér, van fekete, van rajzos, van ordas a kicsik között (nemcsak egy alom volt). Én pedig csak mondtam, hogy azt, amelyik olyan lesz mint Leona. Megnéztük, kicsit sem hasonlított az anyjára, de gondoltam Bea csak tudja. Mikor lehetett mentünk érte, s megkezdődött a Bea-kutyás életünk.

Férjem kis idő után úgy gondolta, jó lenne mégis ha törzskönyve lenne (minek is?). Megbeszéltük Beával, ő intézkedett, s megemlítette hogy van egy különlegesen szép kislány, jó társa lenne. Persze kis megbeszélés előzte meg, mert meséltem hogy el sem mozdul az ajtóból, arra vár egész nap hogy mikor lép ki az ajtón valaki. Elmentünk Beához a törzskönyv miatt, és ott várt minket megfürdetve, megfésülve egy angyal arcú baba. Bea mondta, hogy nem kell elvinni, nem azért van ott, csak gondolta, hogy megmutatja nekünk. Szerintetek otthagytuk? Ő Lettyke.

---

Lettyke fogadtatása

Édes fogadtatás volt, Lobo nagy boldogságban azonnal uralkodni kezdett a kis cseppen, de egy percre sem lehetett elválasztani őket. Ez mind a mai napig tart.

Nagyon jó a kapcsolat, a viszonyok mára a helyükre kerültek. Letty a főnök, aki mindenkiért felelős, ezért nagyon sokat eltűr Lobo hebrencskedéséből.

Lobo a vadász, a nyers erő és a feltétel nélküli odaadás és szeretet, szerelem. Az állandó szemkontaktus, tudja mit szeretnénk, mit fogunk csinálni, mindig tettre kész. Letty a mindenkiről való gondoskodás, a szeretet, a gyerekek iránti odaadás. Őt bármikor megsimogathatják a gyerekek. Ja, a felnőttek csak ha megengedi.

Sosem volt két kutyánk, valószínűleg nem is lesz többet, mert már korunknál fogva sem vállalnánk. Közülük viszont nem tudnék választani, szerencsére nem is kell. Sajnos kutyás közegben nem könnyű velük, úgy viselkednek, hogy ők egy falka.

Letty imádja a balhét, ezért Lobit küldi, hogy intézze el a dolgokat, ha kell, besegít. Szerencsére Lobi nagyon képzett kutya, őt nagyon megalapoztuk a képzésein, ezért visszafogottabb, persze, ha időben van leállítva. A kertrendezés közös ügy, ahogy a sünik megtalálása és zaklatása is. Most ennyit a közös kutyás életről egyelőre.

---

Éjszakai kalandozás

Az éjszakai kalandozás nálunk Lettykével szokott előfordulni. Hajnali ébredés arra, hogy folyamatosan ugat, valahol pedig választ is kap. Ki kezdte – azt persze mindig átalszom, de távoli válasz jön. Aztán rákezdi és csak mondja, nem ugatás ez, hanem beszélgetés.

Én pedig várom, hogy biztosan abbahagyja, mert jaj, a szomszédok stb….

Nem hagyja abba. Felülök, vérnyomásom már az egekben, néma csönd. Percekig ülök, várom hogy legyen miért rászólnom….néma csönd.

Lefekszem, bevackolok, kis szünet után kezdődik újra. Szerencsére ez nem rendszeres, kell hozzá beszélgető társ.

---

Ha már az intelligenciánál tartunk:

Lobi… Ha az intelligenciáról írunk, ő a nagybetűs!

Történetmorzsa:

Elromlott a vezeték nélküli csengőnk. Férjem vett másikat. Ültünk a nappaliban, kicsomagoltuk, kapott elemet, majd kipróbáltuk milyen.

Lobi felpattant, vár, néz hol rám, hol apára, szalad az ajtóhoz és nem érti miért nem megyünk ajtót nyitni.

Odahívtuk, megmutattuk neki, miközben másik csengetést választottunk. Megint hívott hogy menjünk már.

Harmadszor megmutattuk a kezünkbe a gombot és férjem kiment vele, felszerelték, ott értett meg mindent, miközben mi szakadtunk a nevetéstől.

M. Éva