Connor

Gyerekkoromban mindig volt kutyánk. Általában több is, mert apukám imádta Őket.
Amikor férjhez mentem és lakásba költöztünk, esélytelenné vált, hogy kutyám legyen, de közel 20 év után (másfél éve) sikerült egy kertes házra szert tennünk. Azonnal felvetődött a kutya téma, de még nagyon sok építési munka várt ránk.
Évek óta foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon milyen kutyát választanék. A dédelgetett álom a német juhászkutya volt. Nemcsak nekem, hanem a férjemnek is. Az egy kicsit aggasztott, hogy a nagyobbik gyerekünk egy rossz élmény miatt rettegett a kutyáktól.
L. Csilla barát-és kolléganőmmel nagyon sokat beszéltünk az álomkutyáról. Ő említette nekem Kun Beatrix nevét és az Adlershügelische Wache facebook elérhetőségét.

Az első ceglédi látogatása után ittam minden szavát. Irigykedtem Nina kiválasztásakor és majdnem elolvadtam, amikor először találkoztam ezzel a tündéri ezüst szőrgombóccal. Már tudtam, hogy Bea-kutyát szeretnék!
Csilla invitált, hogy családilag kísérjük le Ceglédre amikor viszi Ninát panziózni. Ekkor lett egyértelmű a család minden tagjának, hogy egyszer innen lesz kutyánk. A lányom egy pillanatig sem félt. Rúfusz volt az első felnőtt kutya, akivel ott találkozott. Akkor láthattuk a pár hetes Alba-Rúfusz babákat, akik már többnyire gazdisok voltak.
A férjem próbált lehűteni, hogy még korai, mert nincs kész teljesen a házunk.
A legközelebbi ceglédi látogatásunk a decemberi Falka találkozó volt. Ott megkérdezte  Éva, hogy milyet szeretnénk majd, van-e elképzelésünk. Nem tudtam konkrét választ adni. Talán annyit, hogy majd kislányt szeretnénk inkább, bár ez sem biztos, de állítólag velük könnyebb. Mindegy volt, hogy milyen színű. Akkor már tudtam a Cuki-Shadow alomról. Talán éppen Éva említette, hogy egy barna maradt életben és az Ő léte sem biztos, mert nem tud szopizni és a cumisüveget nem fogadja el.
Szilveszter magasságában láttam a fotókat a kis túlélőről Rúfusz társaságában. Legalább ezerszer megnéztem! Elolvadtam a kis fekete szőrcsomótól a fehér óriás mellett.
Csillával mertem csak megosztani a titkos vágyamat, hogy milyen jó lenne, ha a miénk lehetne. Pár nappal később kaptam egy üzenetet Kun Beatrixtól, hogy küldjem át a számomat. 1 percen belül hívott, hogy akarjuk-e a rajzos kisfiút. Mivel egyke, nem tudunk választani. Mondtam neki, hogy nem baj… talán jobb is így. Kértem egy napot, hogy megbeszéljem a családdal, de pár óra múlva már boldogan hívtam, hogy nagyon szeretnénk a kis harcost.
Lementünk ismerkedni. Szerelem volt első látásra.
Elkezdtük vágni a centit, hogy mikor hozhatjuk el végre.

2023.02.04-én hoztuk haza az új családtagot. Azóta bearanyozza minden napunkat. Kertünk növényei nem biztos, hogy így gondolják! Már amelyik túlélte az első 3 hónapot.
Imádjuk és teljesen átrendezte az életünket!
Surányban többen tudják a nevét, mint a miénket, pedig csak 3 hónapja lakik itt. Híre ment, hogy van egy gyönyörű ónémet juhász kölyök, akit Connornak hívnak! Nem tudjuk elégszer megköszönni Kun Beatrixnak, hogy életet adott neki!
A. Enikő