Bíborka és Vadóc…
Avagy: Bea-kutyák és gyerekek…
A történet sokkal régebbre vezethető vissza…
Óvodás voltam, amikor apum beállított egy pár hetes pici németjuhász kutyussal, akit Hektornak neveztek el. Hektor egy csodálatos kutyus volt, igazi házőrző, családtag. Végigcsinált velünk 2 költözést, és a szüleim válását…. 15 évig volt hűséges társunk…Otthon van anyuéknál eltemetve a kertben….
Majd ugrok az időben…..És itt jön képbe a Beakutya…
Csabával megismekedtem, majd pár hónapra rá már a Beánál találtuk magunkat, épp a pici Hektort kozmetikázta nekünk, fésülte, készítette össze az új gazdájának Csabának. Hazavittük és addig mondtam, hogy legyen Hektor a neve, hogy Csabának is tetszett. Amúgy Bea Morgennek nevezte el, mert morgós volt. Ez 2016- ban volt…
Majd teltek a hónapok, évek, és vágyódtam egy saját kutyára…. és valahogy a németjuhász fele húzott a szívem… Csaba mondta, nagyon helyes, legyen az! Felhívta Beát, és volt egy pici szuka kutyus. Megláttuk a fotón, és azonnal Szerelem lett, mentünk érte, 2017 Májusán.Így lett a Vadóc. Miatta leköltöztünk pár hétre az alsószintre, hogy ne lépcsőzzön és könnyebb legyen kivinni az udvarra, hogy elintézze a dolgait. Azonnal szobatiszta lett. Hektor imádta, végre nem unatkozott, volt kivel játszania. És szépen elindult a közös kis életünk… Ebben a pár évben is benne van sok minden…. Szülés~5 kölyök, költözés majd megint szülés, csak itt már két lábú Bébi….
—————–
akkor megkezdeném a “Beakutyák és gyerekek” témát a honlapra.
Itt Bíborka és Vadóc az első pillanattól kezdve…
Egy két képet azért beraktam, amikor a Bíborka a három kutyával van~ Vadóccal, Brúnóval és Hektorral. Egyszerűen Csodálatosak!
~Az egész úgy kezdődött, hogy Vadóc tudta meg elsőnek, hogy várandós vagyok. Nagyon agresszív lett, a családommal és anyuék kutyájával. Majd egyik este felmászott arra a lépcsőre, amire nem tudott, hogy felmenjen az emeletre, de nem hozzánk, hanem anyu hálójába. Az meg frászt kapott a sötétben, hogy mi ez a lihegés és két fül az ágya mellett… Vadóc pontosan tudta, hogy a ház gazdájához kell bemenni. Oda, ahol soha az életben nem járt még kutya. Anyut kiidegelte…
Szóval nagyon szerette a pocakot a lakójával együtt…
A picivel a kapcsolata csodálatos. Imádják egymást.
Nagyon félti. Nem tűri, ha valaki közeledik Bíborkához. A családom kivan tőlem… Még a mai napig sem értik, ha azt mondom, hogy NEM. A kutya előtt nem teszünk hirtelen mozdulatot a gyerek fele. A gyereket nem fogjuk meg kint, ha a kutya is kint van az udvaron… stb…
Nagyon imádom, hogy Vadóc ilyen, és most mindene a Bíborka.
De ez fordítva is igaz, mert a pici is imádja Vadócot.Van neki egy igazi szőrös nagy kutyusa, dadusa, játszópajtása, tanítója…
Mosolyog rá, gagyarászik neki, kioktatja babanyelven, simogatja, huncutkodik vele. Ha vonyít a kutya ő is vonyít. Teljes biztonságban tudom a gyermekemet Vadóc mellett.
És tudom, hogy mennyire nagyon gazdagítja a pici világát a jelenlétével. És ahogy mondják, ahogy van-egy életre…
—————
Szerda esti sztori...
Babakocsistúl, kutyástúl gyorsan kisétáltunk a sparba… Én a Vadóccal a bolt előtt maradtam, és természetes, hogy pont ilyenkor vannak kutyások is…
Szóval állok a Vadóccal, majd egy régi ismerős, köszön, hogy helószia, jajjj de szép a kutyád!! Majd közelít. Mondom ne gyere közelebb, mert harap a kutya! Majd a következő beszélgetés…
-Ezt nekem mondod?!?
Egy németjuhász tenyésztőnek?!?
~ Elkapott a nevetés…
A kutya akkor is harap, és félt és őriz. A gyerekem is itt van pát méterre tőlem, neked fog ugrani, ha közelebb jössz!
– Na jól van, de a kutya tudja ki milyen.
~ Ez biztos. De nem ismer, és neked fog ugrani!
– Oké oké…
Ekkor már Vadóc türelmetlen volt, plàne amikor a kutyások is besétáltak közel hozzánk. Majd a pasinak a gyereke is ugrált mellettünk…
És láss csodát. Vadóc úgy őrjöngött( erre a pillanatra vártam) persze ilyenkor stabilan megfogom már. De úgy őrjöngött, hogy megfagyott a bolt előtt a levegő. A gyerek majdnem elesett( 12 év körüli volt) apja ordított neki, hogy vigyázz!! De aztán mondták nem őt akarta megharapni!
Mindenki ott huuuu meg fhuuuúzott…
Majd csend lett. Vadóc a lábam elé visszaült.
Ez igeeen, mondja a pasas!
Bizony mondom. Erről beszélek.
Aztmondja.
– Na. Mennyi idős?
~ 6 éves.
-Óóó volt már kiskutyája?
~Itt nevettem egy nagyot, mondom Iggeeen!
-Nekem kell tőle kiskutya!
Milyen fajta ő?? Mert látom németjuhász, de sokkal nagyobb! És mekkora feje van te jó ég. De figyelj már én most látom ez a kutya sokkal nagyobb a sima németjuhászoknál. És az a bunda! És az a kormos képe! Hát ez hogy?!?!
Mondom Ónémetjuhász kutya. A kanok kétszer háromszor ekkorák…
El volt hűlve a pasi…
Szóval kell neki a Vadóctól kiskutya, de az ő németjuhászától…
Mondom biztos NEM! Ez a kutya egyszer szült. A párjától. Ami törzskönyves kutya. Az is ügye tök véletlen volt….
Majd megjelent a kis családom, Vadóc már várta Bíborkát, mondtam is mi elindulunk mert ha ideér a babakocsi védeni fogja a picit…
Micsoda pár percek a bolt előtt….
Ahol mi megjelenünk a kutyákkal, és ezt most mindekire értem a csoportban, ott tuti mindig van story…
P. Szilvia
