Csak hogy ne unatkozzak éjjel se….

Persze, tudnék rengeteg történetet mondani arról, hogyan kommunikálunk egymással: a Falka és én. Úgy döntöttem, hogy most azt osztom meg veletek, hogy mennyire furfangosak, s mennyire működik az agyhullámokkal történő kommunikáció.

Nagyon rafinált ám a Falka, sokszor nem veszik jó néven, hogy éjjel nem vagyok kint velük: egy-kettő kitalálja közülük, hogy márpedig ott kéne lennem, micsoda dolog az, hogy én bent alszom, s a többi boldogan csatlakozik a lázadóhoz.

Számtalanszor előfordul, hogy arra ébredek az éjszaka közepén, hogy na, már megint mi van : olyan kint a hangzavar, mint egy zsibvásáron. Ilyenkor tudom, hogy nem egy állat sertepertél kint, sőt, nem is veszélyt jeleznek, mert azt másképp szokták. Tisztán hallatszik, hogy randalíroznának, s csak csinálják a fesztivált.

Na, ilyenkor kapom magam és nagy nehezen feltápászkodom az ágyból, felveszem a papucsom, s átfut az agyamon, hogy na most aztán kimegyek, de lesz nemulass, el is indulok szép csendben. De abban a pillanatban, ahogy ez átfut az agyamon,  odakint síri csend lesz, mint akiket elvágtak. Gyanítom, ha ilyenkor egy neszezés hallatszódna a szomszéd tanyáról, azt is meg lehetne hallani.

Végre, csend van, nyugalom van – fut át a fejemen – , s indulok, hogy visszafeküdjek aludni. Alig teszem le félig a fejem, indul a banzáj megint.

– Hát, ilyen nincs! – gondolom magamban, kikászálódok, s eldöntöm: most aztán agyonütöm azt, amelyik nem fogja be, miközben már kint járok a konyhában. És abban a pillanatban mit ad Isten, síri csend és hullaszag. Naná, hogy kezdek dühös lenni! Na mondom, majd én túljárok az eszükön, s szép csendben, hogy szemernyi nesz sem hallatszik visszaosonok a szobámba, hogy legalább hadd pihenjek már kicsit.

És tudják! Ha ezt ötször játszom el, akkor ötször csinálják meg. Megnyugszom, hogy csend van, eldöntöm, hogy ok, akkor alhatok – odakint újra indul.

Próbáltam már itt-ott csendben figyelni a lakásban, hogy ki kezdi – csend. Fülelni az ágyból, hogy be tudjam azonosítani a rendbontókat – csend. Készenlétben állni a sötét konyhában, vagy hallgatózni a ház különböző pontjain, az ajtóban – csend. De ahogy eldöntöm, hogy ok, akkor alhatok, újraindul.

Persze, mondhatjuk, hogy rettenetesen jó hallásuk van, s a neszezésből, legyek akármilyen óvatos is, azonnal leveszik, hogy na, jön Bea, úgyhogy legyünk csendben. És ezt alá is írtam volna még réges rég, ha nem lennének ellenkező tapasztalataim…

De hova írjam, hogy fekszem az ágyban, s csak rágondolok, hogy na jó, elég volt, most kimegyek és agyonütöm mindet, s ahogy ez megfordul a fejemben, odakint elhallgatnak?

Vagy hogy illik a képbe, amikor két napja már nem aludtam, s felébredve átfut az agyamon, hogy na nem, most nem bírok felkelni, Zulejka csinálj valamit, mert meghalok, ha most ki kell mennem, s pár másodperc múlva elhallgat kint a hangzavar?

Egyben biztos vagyok: amikor ez a jövök-megyek folyik éjszaka, ők titokban nagyon jól szórakoznak. Szerintem direkt csinálják. S bár gyakran nagyon fáradt vagyok és naná, hogy ingerült, hogy nem hagynak aludni, ugyanakkor picit élvezem is, hisz minden egyes ilyen alkalom arra bizonyíték, hogy mennyire okosak is az én Bea-kutyáim…